Nyomtatás

A hazai és nemzetközi villamos energia végfelhasználói árelemei és hatásuk az ipar versenyképességére

Rovat: IEF Szervezete

 

A magyar gazdaság, és ezen belül a meghatározó termelési/értékesítési szerepet betöltő ipar versenyképességi helyzete, kulcsfontosságú az ország fejlődése, a fejlett gazdaságokhoz való felzárkózásunk tekintetében. Versenyképességünk szemszögéből, különösen fontos a termelésünk költség igénye és ezen belül is az energia felhasználás árviszonyai. Ez a termelési költség hányad fokozottan igaz az ún. energiaintenzív iparágakra (vas- és alumínium-kohászat és megmunkálás, cement ipar, üvegtermék előállítás, papíripar, vegyipar, stb.). Ezen iparágakban működő társaságok esetében a termelési költség jelentős hányada 10-40% az energia költség, így annak már kis mértékű változása is jelentősen befolyásolja a cég nyereségességét és termékei versenyképességét a nemzetközi piacon.

A hazai energia szektor helyzetével, ezen belül is a hazai tradicionális villamos energiatermelés gazdaságossági viszonyaival, valamint az import források szerkezetével, az egyetemes szolgáltatás áraival terjedelmi okok miatt nem kívánunk foglalkozni, miután ezekben a témákban rendszeresen jelennek meg cikkek ebben a folyóiratban is [1,2].

Az elemzés fókuszában a végfelhasználói árak és szerkezeti felépítésük, változásuk áll.

Az ilyen típusú elemzés természetesen magában foglalja az iparág-specifikus és volumenfüggő kisebb-nagyobb mértékű eltéréseket is. Az iparági jellemzőkön elsősorban a termelés jellegéből származó energiaigény-fluktuációt kell érteni, amely meghatározóan kihat az energia beszerzéstervezésre és a kiegyenlítő energia igényre. Nyilvánvalóan más energiafelhasználási profilt kell kielégíteni egy folyamatosan termelő vegyipari létesítménynél, mint egy szakaszosan működő kohászati létesítménynél, nehezen tervezhető segédüzemi be/ki kapcsolásokkal. 

E cikk az energiafelhasználás volumene szemszögéből az ipari nagyfogyasztók szegmensét vizsgálja (> 20 GWh/év), de a megállapítások többségében igazak az ipari kis/közepes fogyasztókra is (1-20 GWh/év).

Az elemzés a nagyfeszültségen átvett villamos energia árszintjét tanulmányozza, és nem vizsgálja a nagy és közép/kis feszültség közötti transzformálási és szállítási költségeket.

A végfelhasználói árat általában három költség csoport jellemzi:

§         a villamos energia ára és a fogyasztás kiszabályozási költsége,

§         a rendszerhasználati díjak (RHD),

§         a kiegészítő költségek, támogatások (megújulók, hő és egyéb támogatások, adók)

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért, ez utóbbi költségcsoportot két elemre bonthatjuk:

Ø      a megújuló energiatermelés és hőtámogatás költsége,

Ø      egyéb adók és támogatások

Terjedelmi okok és a végfelhasználói árakra gyakorolt jelentős befolyásoló hatásuk miatt e tanulmányban részletesen, csak a villamos energia árának alakulásával és a megújuló energiatermelés és támogatott hőtermelés költségeinek bemutatásával foglalkozunk.

 1 ábra 11 24

1. ábra. A magyarországi villamos energia végfelhasználói árszerkezete nagyfeszültségen 2016-ban

 

A villamos energia ára és a fogyasztás kiszabályozásának költsége

Az itt használt terminológia szerint, a villamos energia árán a nagykereskedelmi piaci árat értjük (a fizikai energia ára), amelyet gyakran kereskedői árnak is szokás nevezni (nagyfeszültségen). Ehhez az árhoz adódnak hozzá az egyéb, a beszerzéshez kapcsolódó költségek, a profilkiegyenlítés költsége és/vagy a kereskedői jutalék, amit együttesen a továbbiakban nagykereskedelmi árnak nevezünk.

Az ipari nagyfogyasztók általában saját maguk állítják össze beszerzési portfoliójukat és többnyire csak kisebb beszerzési volument és/vagy a kiegyenlítést bízzák a kereskedőkre/mérlegkör felelősre (viszonylag gyakran rendelkeznek saját mérlegkörrel).

Az 1. ábrából jól látható, hogy ez az energiaköltség-elem 2016-ban a végfelhasználói költségnek kb. 58%-át teszi ki.

Az ipari fogyasztók beszerzési portfoliókezelése általában két termék típusból áll össze:

  • közép és –hosszú távú energia termékek (heti, havi, negyedéves, éves),
  • rövidtávú, következő napi (un. Spot vagy DAM) termék

A termék beszerzés történhet szervezett piacon (HUPX) vagy OTC-n és bilaterálisan.

A beszerzendő terméktípusok aránya (portfoliókezelés) nagyban függ a termelővállalat energiafogyasztási profiljától, a vállalat kockázatvállalási hajlamától, az egyes energia termékek árviszonyának alakulásától, stb.

A közép-kelet európai országokban az energia termék referencia (benchmark) szintjének  a lipcsei német energiatőzsde (EEX) árait szokás használni (2. ábra) [4, 5,6].

2 ábra 11 24 

2. ábra. Az éves zsinór villamos energiaár alakulása hazánkban, a környező országokban és Németországban (EEX).

Az ábráról jól nyomon követhető a 2011 elején bekövetkezett fukusimai katasztrófa, a német atomerőművek leállítását bejelentő közlemény árnövekedést előidéző hatása, majd 2012 elejétől a nagyon jelentős német megújuló energiatermelés belépésével megjelenő termék túlkínálat árcsökkentő hatása, különösen a német piacon (EEX). A 2013 év elejétől a csökkenést tovább fokozta a CO2-kereskedelem rendszerének nemzetközi összeomlása és az Európai Unió szabályzási késlekedése [2]. Az áresési trendet 2014-15-ben tovább fokozta a német napelemes telepítési boom, majd 2016 elején a nyersolaj drasztikus áresése (26 USD/hordó –az OPEC országok nem tudtak megegyezni a kitermelés csökkentéséről). Igaz, amint az olaj ára 40-50 USD/hordó körül stabilizálódott, a villamos energia ára is visszatért a 2015 év végi szintre.

A magyar eurós árak 2012 elejétől váltak el a német áraktól és a különbség 2014 közepére elérte a 10 EUR/MWh-t (sajnos pozitív irányban), amit a piac először bizonyos balkáni hatásokkal (vízhiány) magyarázott, de ez a különbség 2016 közepén is 9-11 EUR/MWh körül stagnált (3. ábra). A különbség 3-4 EUR/MWh feletti része azonban szakmailag nehezen magyarázható mással, mint bizonyos piaci szereplők profit növelési étvágyával. A hazai forint alapú termékárakban megjelent a HUF/EUR devizaárfolyam-emelkedés, ill. fluktuáció hatása is.

 3 ábra 11 24

3. ábra. Éves zsinór villamos energia ára Magyarországon euróban és forintban és az EEX-en 2011-2016 között

A piacon megjelenő termék túlkínálat, amelyet elsődlegesen a német megújuló támogatás váltott ki, kedvező áresést idézett elő a kereskedői árakban Magyarországon is az utóbbi öt évben. A 2011 évi 18,3 Ft/kWh éves zsinór árcsúcs után, a jelenlegi árak 11-12 Ft/kWh körül mozognak.

A másik termék típus, a spot árak, alapvetően, a pillanatnyi piaci kínálat-kereslet viszonyát és a piaci várakozások, piacinformációk- azonnali lereagálását tükrözik (4. ábra).

 4 ábra 11 24

4. ábra. A következő napi villamos energiaárak alakulása a környező országokban.

Erre a termékre is igaz, hogy a német és a cseh piac teljesen együtt mozog. A román árak fluktuálva, de alapvetően a német árak alatt mozogtak 2015-ig, míg a lengyel spot árak mutatták a legszélsőségesebb értékeket, különösen a nyári időszakban.

A hazai és német spot árak változását euróban és forintban az 5. ábra mutatja be 2014-2016 között.

A hazai spot árak továbbra is jellemzően változóak, mind euróban, mind forintban, és a korábbi évekre (2012-13) jellemző, a hosszú távú termékárakhoz viszonyított kedvezőbb spot árak 2014-15-ben elfogytak, bár 2016-ban újra megfigyelhetők.

 5 ábra 11 24

5. ábra. A hazai és német spot árak változása forintban és euróban 2014-2016 között

A cseh-szlovák-magyar-román szervezett piaci összekapcsolódás után a magyar spot árak „nyugodtabb” képet mutatnak, mint korábban, és megkezdték követni a kisebb kilengésű német piaci mozgásokat, igaz, árban felette.

A viszonylag alacsonyabb spot árak és a recesszió miatt még meglévő termelési bizonytalanság miatt, a nagyfogyasztóknál folyamatos dilemma az éves és a spot termékek optimális (relatívan kockázatmentes) arányának a kialakítása.

Összehasonlításként megvizsgáltuk, hogy ha 2012 negyedik negyedévében vásároltunk volna éves zsinór terméket 2013-ra (CAL-13) átlagáron, akkor ezt a terméket 2012 őszén 53,63 EUR/MWh áron tudtuk volna megvenni. Ehhez hasonlóan meghatároztuk a CAL-14, CAL-15 és CAL-16 negyedik negyedéves átlagárakat is (6. ábra).

 6 ábra

6. ábra Negyedik negyedéves éves zsinór termék CAL-13  -  CAL-16 átlagárak Magyarországon

A másik beszerzési lehetőség az lett volna, ha minden nap a következő napra vásároltunk volna napi zsinór terméket 2013-2016 év folyamán (spot). Az éves átlagos spot ár értéke 45,73 EUR/MWh és a két termék átlagárának különbsége 7,90 EUR/MWh, azaz 2,32 Ft/kWh árkülönbözetet tudtunk volna realizálni a csak spot vásárlással 2013-ban.

 7 ábra

7. ábra. Az éves zsinór átlagárak és a spot árak különbözete 2013-2016-ban Magyarországon

A két termék árának különbözetét mutatja be a 7. ábra napi szintre lebontva Magyarországon. A pozitív értékek azt jelzik, hogy az éves zsinór átlag ár nagyobb, mint a spot ár.

Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról a jelentős kockázati elemről, amely az árkülönbözet mellett fennáll a spot terméknél, azaz a fogyasztó folyamatosan nyitott pozícióban van, és ki van téve a piaci viszonyok hirtelen átalakulásának. Ilyen helyzetet (100%-os spot vásárlási stratégia) a komolyabb nagyfogyasztók nem engedhetnek meg maguknak, még ha nagy is a csábítás.

A 7. ábrán látható, hogy a későbbi években (2014-15) a spot árelőny eltűnt Magyarországon és csak 2016-ban tapasztalunk valami hasonlót, mint 2013-ban.

Hasonló elemzést végeztünk el a cseh piaccal kapcsolatban is (8.-9. ábrák), de ott hasonló spot előnyt nem tapasztaltunk 2014-2016-ban.

 8 ábra

8. ábra. Negyedik negyedéves éves zsinór termék CAL-13  -  CAL-16 átlagárak Csehországban

 9 ábra

9. ábra. Az éves zsinór átlagárak és a spot árak különbözete 2013-2016-ban Csehországban

Összességében elmondható, hogy a hazai éves nagykereskedelmi zsinór árak (3. ábra) a 2011 végi csúcs árakhoz képest mintegy 35-40%-al estek forint bázison és jelenleg is 11-12 Ft/kWh körül mozognak. Sajnos nincs érdemi elmozdulás a hazai és az EEX ár különbségében az utóbbi években, ami jelentős verseny előnyt jelent a cseh társaságoknak, ahol ez a különbség nulla körül mozog. A hazai spot árnál nincs érdemi elmozdulás az utóbbi években, miután az a 10-14 Ft/kWh sávban maradt 2016 végén is (5. ábra).

Rendszerhasználati költségek

Az adott árelemen belül általában megkülönböztetünk, ún. országos rendszerirányítási és szállítási, kapacitás-lekötési költségeket és helyi hálózat használati díjakat, amelyeket disztribúciós költségeknek is szokás nevezni (ide tartoznak a helyi transzformálási és szállítási költségek is).

A fenti költségeket általában az illetékes energia hivatal határozz meg éves szinten, vagy ellenőriz/felügyeli. E költségek szerepe, hogy a helyi szolgáltatók és az országos rendszerirányító (Magyarországon  a MAVIR) megfelelő forráshoz jusson az országos villamos energia szállítási rendszer egyensúlyának biztonságos fenntartásához és üzemeltetéséhez (karbantartások, hálózat fejlesztések).

A költségtételeket általában éves árindexálással határozzák meg, habár e módszer torzulásokhoz is vezethet (pl. a rezsicsökkentés egyik fő vitatott szolgáltatói eleme).

A terjedelmi korlátok miatt e cikkben nem tudunk részletesen foglalkozni e költség-elemek vizsgálatával a jelentősen szerte ágazó technológia változatok miatt. 

Megújuló bázisú energiatermelés és egyéb támogatási költségek

A végfelhasználói árakra az utóbbi években jelentősen kiható ár elemmé vált a megújuló energiák termelését elősegítő és kapcsolódó egyéb támogatások költsége, amely nagyfeszültségi vételezés szintjén már meghaladja a teljeskörű rendszerhasználati díjakat.

E támogatás kiszámításának módja, mértéke és a költségvállalásra kötelezettek köre is országonként eltérő, de többségében a villamos energia végfelhasználásához kötődik.

Teljeskörű nemzetközi áttekintésre itt – terjedelmi okok miatt – nincs mód, és egyébként is a gyakran változó nemzeti szabályzások miatt gyorsan aktualitásukat vesztik. Jelen cikkben,

főleg a környező országok gyakorlatára és a hazai szabályozási rendszer átalakulására kívánunk összpontosítani.

Magyarország a megújuló termelés összefogására és finanszírozására egy elkülönített, kötelező átvételi mérlegkört (KÁT) működtet, amelybe a piaci viszonyoknál kedvezőbb (2-3 szoros) áron (feed-in tariff) veszi át a villamos energiát a beruházás gyorsított megtérülése érdekében. A megbízott mérlegkör felelős a MAVIR. A magyar KÁT rendszer eltérése a környező országok hasonló rendszereihez képest, hogy havi szinten kiegyenlíteti a KÁT termelés költségét a végfelhasználókkal és 2016-ig fizikailag vissza is allokálták az így megtermelt energiát a végfelhasználókra.

A KÁT rendszer átalakulásában, eddig három fontos esemény történt:

  • 2011. július 1-től a gázmotoros termelés kikerült a rendszerből, jelentősen lecsökkentve a nyilvántartott zöld energia volumenét (a megújuló termelés volumene érdemben nem változott az elmúlt öt évben – 150-220 GWh/hó);
  • 2013. január 1-től az egyetemes szolgáltatás (ESZ) alá került fogyasztók (elsődlegesen a lakosság) nem vesznek részt a megújuló termelés költségviselésében;
  • 2014. január 1-től részlegesen (kb. 40%), majd 2016. április 1-től a teljes KÁT mennyiséget a HUPX-en értékesítik. Megszűnt a fizikai allokálás és teljeskörű pénzügyi elszámolásra tértünk át (a felhasznált kWh-ra vetített pénzeszköz).

A 10. és 11. ábrán a KÁT elszámolás legfontosabb adatai szerepelnek. A görbék mentén - az áttekinthetőség érdekében - csak a jellegzetes, minimum-maximum értékeket tüntettük fel.

 10 ábra szinhelyes

10. ábra. A KÁT mérlegkör jellemző adatainak változása 2010-2016 között

A 11. ábra egy nagyfeszültségen vételező és viszonylag jó beszerzési pozícióval rendelkező nagyfogyasztó költségterheit és annak növekedését mutatja a megújuló bázisú villamos energiatermelés következtében az elmúlt négy évben, valamint a MAVIR KÁT termelési és pénzeszköz prognózisát 2017-re. Az ábrán feltüntettük a támogatott hőtermelés költség vonzatát is (VET 147. § szerint: „Kapcsolt termelésszerkezet átalakítási díj”). Érdekességképpen a 2013. évre piros színnel tüntettük fel az egyetemes szolgáltatók rendszerből történő kivonásának többlet-költség hatását [2].

 11 ábra

11. ábra. A KÁT és a hőtámogatás költségei és struktúrájuk változása a fogyasztóknál az elmúlt négy évben és  a várható alakulásuk 2017-ben

Mint látható a hőtámogatás, amely keresztfinanszírozásként szintén a villamos energia árára terhelődik - az egyéb adó jellegű tételekkel együtt - jelentősen növeli a villamos energia árát és rontja a hazai vállalkozások versenyhelyzetét. E tény annál is inkább elszomorító, mivel ezzel egy időben nem növekszik a hazai megújuló bázisú villamos energia termelés- (és a támogatás intenzitása sem).

Néhány fontos információ a KÁT mérlegkör termelői oldaláról. Az elmúlt két év és a 2016. év első nyolc hónapjának a KÁT mérlegkört érintő termelését - primer energiahordozók szerinti megoszlásban - mutatják be a 12-14. ábrák.

 12. ábra

12. ábra. A 2014 évi KÁT mérlegkör termelési volumene energiahordozók szerinti megoszlásban [7]

 13. ábra

13. ábra. A 2015 évi KÁT mérlegkör termelési volumene energiahordozók szerinti megoszlásban [7]

 14 ábra

14. ábra. 2016 1-8 hónap KÁT mérlegkör termelési volumene energiahordozók szerinti megoszlásban [7]

Az ábrák jól tükrözik, hogy a jelzett 180-220 GWh/hó megújuló bázisú villamos energiatermelés kb. 50%-a biomassza alapú és alig változott az utóbbi évek alatt. A naperőművek aránya 2016-ban növekedett ugyan, de nem érte el a 2%-ot sem 2016 első nyolc hónapjában.

A további elemzésekhez, hasonlóan hasznos információt ad a KÁT beépített teljesítményekre kiadott engedélyek időbeni alakulása/lefutása a következő évtizedekben az energiahordozók szerint (15. ábra).

 15 ábra

15. ábra. A KÁT mérlegkör beépített kapacitása megújuló energiafajtánkként és kivezetésük 2008 és 2040 között [7]

A KÁT mérlegkör működtetéséhez és a termelés fenntartásához igénybe vett támogatások/költségek megoszlását mutatja be a 16. ábra energiafajtánkként 2016 első félévében. A támogatási átlagos nettó összköltség volumene éves szinten 50-60 milliárd Ft, azaz havi 5 milliárd Ft, amelynek felét a biomassza teszi ki. Az ehhez a támogatáshoz tartozó átlagos pénzeszköz értéke 2,3 Ft/kWh, azaz ennyit fizetnek jelenleg többletként a végfelhasználók (az ipar) minden elfogyasztott kWh után. Ebben a támogatási mértékben már figyelembe van véve a KÁT mérlegkör menetrendezési és pótdíjfizetési költség-visszatérítése a termelők részéről [7], amely néhány energiatípusnál különösen jelentős, de összességében is eléri a támogatás 8-10 %-át, valamint a HUPX értékesítés árbevétele is.

 16. ábra

16. ábra. A 2016 évi 1-6 hónap KÁT mérlegkör termelési támogatás igénye milliárd Ft [7]

Ez volt eddig a múlt és a jelen, azaz a KÁT rendszer.

A következőkben a METÁR és a KÁT - METÁR rendszer tervezett együttes jelenlétével foglalkozunk.

Mint ismert, 2014-re az EU felismerte, hogy a jelenlegi megújuló támogatási rendszer fenntarthatatlanná vált és nem az egységes energiapiac, hanem inkább egy egyre torzultabb piaci modell irányába mutat. Ezt tükrözi, az állami támogatások energiaszektort is érintő újra szabályozása, amelynek átültetése kötelező érvényű a tagállamok számára. A rendeletcsomag célként tűzte ki a megújuló energiatermelésben a piaci alapú árképzés előtérbe helyezését. Ez magában foglalja a kötelező átvétel jogának pályáztatását, a fejlett technológiájú (nap, szél) termelés átvételi árának prémium típusú meghatározását és árszintjének közelítését a támogatás nélküli piaci viszonyokhoz, bele értve a kiegyenlítést is, valamint kizárva a kötelező átvételt negatív piaci ár esetén.

Ez az EU rendelkezés végre utat nyitott a KÁT megreformálására előkészített METÁR névre keresztelt rendelet leporolására és újra élesztésére.

Valamilyen intézkedésre egyébként is szükség lett volna, mivel a jelenlegi megújuló bázisú villamos energiatermelés (kb. 200 GWh/hó) nem éri el a 2020-ra prognosztizált villamos energiafogyasztás 6%-át sem. (Mint ismert, 2020-ra Magyarország az összes energiára vonatkozó 14,65%-os megújuló termelést vállalt).

Természetesen az ország gazdasági irányítása élhet azzal a lehetőséggel [8], hogy nem a  megújuló bázisú villamos energiatermelés fogja adni a meghatározó/arányos részét az összes energiára vetített vállalásnak.

Jelen tanulmányban, a már nyilvánosságot kapott és elfogadott METÁR rendszerhez kapcsolódó jogszabály módosításokat (2016. évi LXXXXII törvény [10], 165/2016 (VI. 23) Korm. Rendelet [10], valamint az NFM és a MEKH jelenlegi álláspontját (NFM kapcsolódó jogszabálytervezetek) vettük alapul.

A METÁR rendszer néhány sajátossága: a METÁR rendszer együtt, párhuzamosan fog működni a kifutó KÁT rendszerrel és azzal sok hasonlóságot mutat. A METÁR négy termelési/átvételi módot (17. ábra) tartalmaz (négy pillér). A rendszer meghatározó eleme egy pályázati forma - 3. pillér (1. táblázat -70 Mrd Ft/év). A pályázott ár felülről limitált (támogatott ár 2016-ban 31,77 Ft/kWh és évente indexálva). Az ármodell havonta képzett piaci referencia árral (HUPX), valamint egy képződő prémiummal számol. De a termelt villamos energiát a termelőnek kell értékesíteni a piacon [9].

 

 17 ábra

17. ábra. A METÁR támogatási rendszer pályáztatási és átvételi módjai [8]

A megjelent és előkészítés alatt álló kormány/NFM rendelet szerinti a négy átvételi formára évente emelkedő mértékben ítélnének oda támogatást, elérve 2020/2021-re a 100 milliárd Ft/éves szintet (maximum) és ezt a támogatási mértéket garantálnák 15-20 éven keresztül a nyerteseknek (1. táblázat).

1.táblázat. A METÁR rendszerhez rendelt éves költség keret maximum 2020-2021-ben

(költség felfutás kumuláltan 2017-21 között)                                                                                           

Pályázat típus Erőmű méret Kiosztás Mrd
1 Kötelező átvételi rendszer (KÁT típusú) < 500 kW és demonstrációs pályáztatás nélkül 12
2 Prémium rendszer, kicsi 0,5-1 MW között pályáztatás nélkül 10
3 Prémium rendszer, nagy és szél > 1 MW pályáztatás 70
4 Barna prémium - Megtérülés utániak > 1 MW, szilárd biomassza/biogáz rendszerben tartás 8

Ha el akarjuk érni villamos energia bázison a 14,65%-os megújuló villamos energia termelés/összes villamos energia fogyasztás arányt, akkor kb. 6 590 GWh/év (550 GWh/hó) megújuló termelést kell elérni (azaz a METÁR törvényi elfogadásakor a hatásvizsgálatban szereplő volument). Ebben az esetben a METÁR termelés-felfutásának (a KÁT rendszer termelésének figyelembe vételével is) a 18. ábra szerint kell alakulnia (amennyiben a jogosultságok kiosztásra kerülnek és a támogatás intenzitás a jelenlegi KÁT támogatási, átvételi átlagos árak kb. 32,5 Ft/kWh körül, vagy némileg az alatt maradnak)

A tervek szerint ezeket a (METÁR) költségeket is az eddigi költségviselőkre terhelik, azaz hozzá fognak adódni a jelenlegi (KÁT) pénzeszközhöz. A 18. ábra a KÁT és METÁR megújuló termelési modellek és költségek összevont alakulását mutatja, amely szerint mintegy 6,00 Ft/kWh pénzeszköz alapú költségteherre számíthat az ipar, azaz 2020 körül a jelenlegi teher (2,30 Ft/kWh) 2,6 szorosára, ha a fenti tervek megvalósulnak.    

 

 18 ábra

18. ábra. A KÁT és METÁR együttes működésének termelési és a költség vonzata 2015-2022 között (14,65%)

Ha a megújuló villamos energia termelés/összes villamos energia fogyasztás aránya 10,9% lenne, akkor ez a felár 4,50 Ft/kWh lenne és 110 milliárd Ft éves költséget jelentene a KAT-METÁR együtt (19. ábra). Hasonlóan megszerkesztettünk néhány csökkentett szcenáríót is.

19 ábra

19. ábra. A KÁT és METÁR együttes működésének termelési és a költség vonzata 2015-2022 között (10,90%)

Ha a megújuló villamos energia termelés/összes villamos energia fogyasztás aránya 9,50% lenne, akkor ez a felár 3,70 Ft/kWh lenne és megközelítőleg 87 milliárd Ft éves költséget jelentene a KAT-METÁR együtt (20. ábra).

 20a ábra

20. ábra. A KÁT és METÁR együttes működésének termelési és a költség vonzata 2015-2022 között (9,50%)

Ha a megújuló villamos energia termelés/összes villamos energia fogyasztás aránya 8,00% lenne, akkor ez a felár 3,30 Ft/kWh lenne és megközelítőleg 70 milliárd Ft éves költséget jelentene a KAT-METÁR együtt (21. ábra).

21. ábra

21. ábra. A KÁT és METÁR együttes működésének termelési és a költség vonzata 2015-2022 között (8,00%)

Ha azonban az alap szcenárióként a 18. ábrán szereplő (14,65%) a költségelemet kiegészítjük a hőtámogatás jelenleg érvényben lévő értékével (1,75 Ft/kWh) és a további kisebb támogatási elemekkel, akkor az ezen a soron felmerülő költségek meg fogják haladni a 8,0 Ft/kWh-t. Ez nemcsak a jelenlegi 11,50 Ft/kWh energia költséghez viszonyítva tűnik riasztónak, de a 22 Ft/kWh-os végfelhasználói árnak is a 31,8%-a, amivel valószínűsíthetően rekorderek leszünk Európában (22. ábra). Egy ilyen szcenárió megvalósulása kritikus helyzetbe hozhatja a termelő szférát és a gazdaságot.

 22. ábra

22. ábra. A KÁT, a METÁR és a hőtámogatás, valamint az egyéb villamos energia fogyasztásra rakodó adójellegű költségek 2015-2022 között

E szcenárió másik problémája, hogy nehezen felismerhető, hogy melyik megújuló energiafajtára kíván támaszkodni a METÁR fentiekben jelzett felfuttatása. Ugyan nem e cikk feladata ezt elemezni, de problémát jelent a különböző megújuló energiák körül kialakult problémák és túlzott támogatásuk is. A szélparkok esetében hálózati, szabályozási, szélerősségi és környezeti problémák jelentkeznek a mindössze 12-14%-os kapacitás kihasználás mellett. A naperőművek megtérülési mutatója alacsony, terület igényük viszont jelentős; kapacitáskihasználásuk a szélerőművekénél is kisebb: 10-12%. A biomassza hazai alapanyag-korlátai jól ismertek, e mellett nemcsak tüzelésük során okoznak légszennyezést, hanem akkor is, amikor a nyersanyagot az erőműbe szállítják.

A fentiek alapján remélni véljük, hogy a METÁR-al nem csak a pénz elköltése lesz a cél, mert ennek súlyos hatása lesz a termelő szféra versenyképességre.

A megújuló támogatáson túl meg kell itt említenünk a további adókat és az energiafogyasztást terhelő, máshova nem sorolható költség elemeket is. Az energiaadó mértéke évek óta csak kis mértékben változik, jelenleg 0,3107 Ft/kWh. Ide tartoznak továbbá az ugyancsak keresztfinanszírozási jellegű tételek, mint a szénipari szerkezetátalakítás támogatása és a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes tarifájú (C tarifa) villamosenergia-ártámogatása, amelyek jelenléte morálisan is vitatható és tovább torzítja az egyre bonyolultabb villamos energia végfelhasználói költség elemeit.

Nemzetközi kitekintés a végfelhasználói árak alakulásról a környező országokban

Összehasonlításképpen megvizsgáltuk Csehország és Lengyelország azonos ágazatában, a viszonylag stabil fogyasztási profillal jellemezhető vegyiparban nagyfeszültségen vételező fogyasztók végfelhasználói költségszerkezetét. A 23. ábrán a 2016. évi adatok szerepelnek, kiegészítve az egyes országokban már bevezetett, az ipari, illetve energiaintenzív nagyfogyasztók irányába tett kedvezményekkel. Magyarország esetében a költségarányok várható változásának hatását is figyelembe vettük a 23. ábrán.

Az ábrákat az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF), a cseh és lengyel ipari fogyasztókat tömörítő társszervezeteink és az IFIEC Európa adatai/információi alapján állítottuk össze.

 20 ábra

23. ábra A nagyfeszültségen vételezők villamos energia végfelhasználói árszerkezete Csehországban, Lengyelországban és hazánkban, 2016-ban

Az ábrákon jól megfigyelhetők a megújuló energia termelés támogatásának költségelemei a különböző országokban:

Csehország: a végfelhasználói költség struktúrában az elmúlt években súlyos terhet jelentett az elhibázott és túltámogatott naperőművek termelésének átvétele (kördiagram alsó ábra). A megújuló költséghányad elérte a 26,9%-os részarányt.

2016-tól áttértek egy hálózati lekötött kapacitás bázisú finanszírozási módra, mint alternatívára, megtartva a régi kWh alapút is (18,3 EUR/MWh), mint maximált költséget. A megállapított, „plusz kapacitás díj” mértéke jelentősen kedvezőbb mint a régi, különösen a stabil fogyasztási profillal termelő vállatok számára (a költség megfeleződött). Igaz, ehhez kellett még egy „állami gesztus” is, nevezetesen, hogy a cseh állami költségvetés átvállalta a megújuló termelés költségének felét, ami esetükben mintegy 800 millió EUR/2016 (240 milliárd Ft)

Lengyelország: az ország a megújulók támogatását egy ún. „certificate” rendszerben finanszírozza több-kevesebb sikerrel (a megnövekedett megújuló – főleg széltermelés miatt - a „certificate”-ek gyorsan vesztik éréküket). Az energia intenzív nagyfogyasztókat azonban 2015-től egy az energia intenzitásuk függvényében 20-40-85%-os költség csökkentésben részesítik (kötelező, zöld „certificate” vásárlás csökkentése). Az ábrán a felső diagram egy 40%-os zöld „certificate” csökkentés hatását, míg az alsó ábra e csökkentés nélküli arányokat ábrázolja.

Magyarország: esetünkben a felső ábra a jelenlegi viszonyokat tükrözi, míg az alsó ábrán figyelembe vettük egy KÁT-METÁR és hőtámogatás + költségvonzatát (2020) a jelenlegi egyéb költségelemek fenntartása mellett. Az ábra jól tükrözi a költségnövekedés hatását, azaz e költségelem megközelíti a végfelhasználói ár 32%-át.

Egy esetleges kapacitás bázisú támogatási rendszerre való áttérés - meghagyva a megújuló termelés támogatásának intenzitását - és feltételezve, hogy nem vonnak be egyéb forrásokat a rendszer működtetésébe, valójában nem változtatja meg a felvázolt helyzetet, csupán pár évre átrendezi a kedvezményezettek körét, tovább növelve a bizonytalanságot.

Végezetül összehasonlítást adunk az elmúlt évek (2014-2016) végfelhasználói villamos energia árának alakulásáról az említett országokban (24. ábra). Az áradatok a vegyipar átlagos körülményeire vonatkoznak, azonos működési és terhelési feltételek között.

 21 ábra

24. ábra. Energiaintenzív ipari nagyfogyasztók végfelhasználói villamos energia árának alakulása Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban

Az ábra összevontan jellemzi a jelen cikk első részében bemutatott nagykereskedelmi árak, a nemzeti devizák és a megújuló és hőtámogatás kapcsán elemzett tényezők együttes hatását és előre vetíti az érintett társaságaink versenyhelyzetét a nemzetközi piacon. Az ábrán jól kivehető a hazai termelői szféra jelenleg is meglevő versenyhátránya a villamos energia végfelhasználói árszintjén keresztül, ha figyelembe vesszük a már megvalósult cseh és lengyel intézkedések hatását, amelyeket még tovább fog torzítani a METÁR tervezett hazai bevezetése után jelentkező költségnövekedés. Az egyéb költségek aránya az ipari végfelhasználói árban már ma is meghaladja a 22%-ot hazánkban, ellentétben a nemzetközileg ajánlott 12-15% helyett, amelyet a METÁR tovább fog növelni, akár az itt bemutatott 32% fölé.

A cikk nem titkolt célja, hogy felhívja az illetésesek figyelmét azokra a torzulásokra, amelyek egyrészt a hazai nagykereskedelmi energia piacon tapasztalhatók (jelentős eltérés az EEX-hez képest), másrészt rámutasson a METÁR jelenlegi elképzeléseinek ellentmondásaira és kockázataira. Nem lenne célszerű a cseh csapdába esnünk.

Az ipari nagyfogyasztók is elkötelezett hívei a megújuló bázisú villamos energiatermelés növelésének hazánkban, így üdvözöljük egy költséghatékonyabb, pályáztatott támogatási rendszer bevezetését (METÁR), de megítélésünk szerint, egyensúlyban kellene tartani a megújuló energia előállítás költségét (támogatását) a termelő szféra (ipar) versenyképességének megőrzésével, vagy egyéb támogatási forrást kellene bevonni a rendszerbe, annál is inkább mivel a környező országok már léptek ebbe az irányba.

Bizonyos, hogy egy ilyen szcenárió megvalósulása esetén nehéz lesz prosperáló iparról álmodoznunk, de valószínűsíthető, hogy a gazdasági fejlődésünkre is negatív hatással lesz.

Az ország motorját biztosító ipar veszti el versenyképességét és kerülhet padlóra a nemzetközi porondon. A jelentős költség növekedés a nagy számban a hazai piacon jelenlévő külföldi vállaltok jövőbeni beruházási terveit is módosíthatja. Ez a kockázat (jelentősen növekvő, kiszámíthatatlan energia árak) gondot okozhat az ipari vállalatoknál a költségek éves és hosszú távú tervezésében, a termelés és az értékesítés tervezhetőségében.

Megítélésünk szerint, részletesen meg kellene vizsgálni az aránytalannak tűnő nagykereskedelmi árkülönbségeket és összhangba kellene hozni a megújuló termelésre és egyéb támogatásokra fordítható költségeket a termelő szféra költségviselő képességével, esetleg a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően egyéb forrásokat kellene bevonni a finanszírozásba, és/vagy beruházás-támogatási formákat kellene kidolgozni a működtetési/keresztfinanszírozási terhek növelése helyett.

Hivatkozások:

[1] Stróbl A.:Az európai villamos energia-ellátás helyzetéről és változásairól. Magyar Energetika 2016/4 

[2] Nagy Z.: A hazai villamos energia árának versenyképessége a nagyfogyasztók szemszögéből. Magyar Energetika 2014/1 

[3] www.ief.hu

[4] www. eex.de

[5] www.pxe.cz

[6] www.polpx.pl

[7] www.mavir.hu

[8] Szabó Zs.: METÁR – Az új, tipusú támogatási rendszerek bemutatása, hazai és nemzetközi tapasztalatok, NFM konf. MVM székház 2016 10 11

[9] Bagi A.: MEKSZ feladatai az új METÁR kapcsán, NFM konf. MVM székház 2016 10 11

[10] Magyar Közlöny 90. szám - 2016. június 23

Nagy Z