Az IFIEC Europe, amelynek tagja az IEF is, új elnöke egy sajtóközleményben jelezte aggodalmát az új Bizottsági elképzelésekkel kapcsolatban, amellyel már 2040-re hoznák előre a kibocsátásoknak közel nullára való csökkentését.
Az eredeti angol nyelvű szöveg az IFIEC Europe felületén
Új EU 2040-es kibocsátás-csökkentési cél: elszalasztott lehetőség a klíma és a versenyképesség ötvözésére
Brüsszel, 2025. július 2. – Az Európai Bizottság javaslatára reagálva, amely egy kötelező, 90%-os kibocsátás-csökkentési célt irányoz elő 2040-re az európai klímarendeletben, az IFIEC Europe – az európai ipari energiafogyasztók szövetsége – komoly aggodalmát fejezi ki a javaslatnak a klímára és az európai ipar versenyképességére gyakorolt hatása miatt.
Az IFIEC támogatja a klímasemlegesség 2050-re kitűzött végső célját, de hangsúlyozza, hogy a javasolt 90%-os cél 2040-re aránytalan és irreális felgyorsítása ennek az ambíciónak. A Bizottság hatásvizsgálata szerint ez azt jelentené, hogy az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerében (ETS) a kibocsátásokat közel nullára kell csökkenteni 2040-re. Ez nem hagy elegendő teret az energiaigényes ipari vállalatok számára a hatékony átálláshoz, elősegíti az ipar leépülését és aláássa a fenntartható növekedést Európában.
„A sikeres ipari átállás jelentős beruházásokat igényel olyan innovatív technológiákba, mint a hidrogén, a CCUS és az elektrifikáció” – mondta Hans Grünfeld, az IFIEC elnöke. „Az ilyen beruházásokkal kapcsolatos döntések nemcsak e technológiák fejlesztésében elért jelentős előrelépést teszik szükségessé, hanem olyan fontos feltételeket is, mint a megfelelő villamosenergia-, hidrogén- és CO2-infrastruktúra, valamint az időben kiadott engedélyek és finanszírozási lehetőségek. Egy túlságosan meredek csökkentési görbe figyelmen kívül hagyja ezt a valóságot, és azzal a kockázattal jár, hogy felgyorsítja az ipar leépülését Európában, és nagymértékben importálja a CO2-kibocsátást.”
Az IFIEC ezért sürgeti a politikai döntéshozókat, hogy vizsgálják felül a 2040-es célt, és egy olyan éghajlati célt szorgalmaz, amely összehangolja a dekarbonizációt a növekedéssel, és összhangban van az ipari átalakulás tipikus innovációs útjával. Ez a kibocsátások fokozatos és reális csökkentését jelenti 2040-ig, elősegítve a jövőbiztos iparba történő beruházásokat, amely egyszerre dekarbonizált és versenyképes, és lehetővé teszi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák átvételét és méretnövelését. 2040-től kezdődően az átállás felgyorsítható ezen alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák széles körű alkalmazásával.
Sürgősen szükség van a hatékony karbonlábnyom-szivárgás elleni védelem és az ETS-piac likviditásának növelésére irányuló intézkedésekre, amelyeknek tartalmazniuk kell a nemzetközi kreditek és a karboneltávolítások elismerését az ETS-en belül. Ezenkívül az IFIEC úgy véli, hogy a piaci stabilitási tartalék mechanizmus azonnali befagyasztása egy egyszerű módja a szén-dioxid-piacra nehezedő nyomás enyhítésének ezekben a gazdaságilag nehéz időkben.
Végül az IFIEC versenyképességi tesztet kér minden jövőbeli éghajlati célhoz. „A versenyképes energiaárak – a villamos energia, a gáz, a hidrogén és a CO₂ – garanciái nélkül Európa kockáztatja ipari bázisának elvesztését olyan régiókba, ahol kevésbé szigorúak az éghajlati előírások” – teszi hozzá Grünfeld.