Az energiaintenzív és nagy energiafelhasználó ipari termelő szektor megszenvedi az energiahordozók piacának „tökéletes viharát”. Az elmúlt egy hónapban jellemző volt az energiaárakra a szélsőségesen magas árszint, a volatilitás, a piaci hangulatra pedig az izgatott, illetve a hisztérikus jelzőket lehetett ráaggatni. Az ief.hu felületen korábban megjelenő kommentárokban többször megemlítésre került, hogy az árnövekedés okozója fundamentális tényezőkben kereshető (vagyis jól meghatározhatók azok az események amelyek kereslet-növekedést és kínálatszűkülést okoznak).
Különböző szakértők egyetértenek abban, hogy a turbulenciát a földgázpiaci bizonytalanságok okozzák. Akkor miért ideges a piac, amikor abban is egyet értenek a szereplők, hogy a földgáz jelenleg megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll?
A földgáz a korábbi „kőolaj-melléktermék”, illetve „regionális piacokkal rendelkező” energiahordozó szerepből kilépett, és lett az energiahordozók „menekülővalutája”.
- Ha a nukleáris energiától akart szabadulni egy ország, a földgázbázisú kapacitásait növelte.
- Amennyiben a szén alapú energiatermelését szerette volna csökkenteni, célszerű volt földgázbázisú, sokkal kisebb CO2 kibocsátású termelést üzembe állítani.
- A megújuló energiák gyors kiszabályozásában a földgáztüzelésű gázturbinás erőművelhez lehet fordulni, de ha az időjárásfüggő megújuló energia bázisú termelés nem működik, szintén a földgázbázisú termelést lehet gyorsan felfuttatni.
Tehát amikor Braziliában nem esik eső, földgázhoz fordulnak; amikor Kínában a szén-bázisú termelést akarják kiváltani, földgázhoz fordulnak; amikor Nagy-Britanniában, vagy Németországban nem fúj a szél, szintén földgázzal termelik meg a szükséges villamos energiát. Látható, hogy a földgáz szerepe az egész világon megnőtt, ami keresletnövekedést is eredményezett, piaca pedig világméretűvé vált az LNG szállítókapacitások és transzkontinentális szállítási útvonalak bővülésével.
Piaci ár = kereslet – kínálati görbe metszéspontja
Kereslet: minden a régiben – kis extrával
A COVID-19 pandémia miatti gazdasági visszaesés okozta energiafogyasztás visszaesés megszűnt – sőt átfordult, az élet beindultával a földgáz fogyasztás már a világjárvány előtti szinteken van.
A kínálat: lesz-e forrás?
Szeptember közepétől az Európai Unióban tevékenykedő energetikai szakembereket az foglalkoztatja, hogy van-e a növekedő földgázkereslet kielégítéséhez elegendő forrás? Amennyiben igen, honnan?
Az EU a piacliberalizáció, energiahatékonyság, klímavédelem hármas célrendszerében szem elől tévesztett (vagy inkább magától értetődőnek gondolt?) egy fontos szempontot: ami pedig az ellátásbiztonság. Az ellátásbiztonság nem egyenlő az ellátó infrastruktúra (pl. LNG terminálok) építésével – amiben az EU kiemelkedett az elmúlt időszakban – hanem diverzifikált források biztosítását is jelenti. Vagyis különböző energiahordozókra épülő energiamixet, a hangsúlyos energiahordozóból pedig földrajzilag jól elkülöníthető beszerzéseket.
A földgáz ugyan világszinten keresett energiahordozó (ha úgy tetszik világpiaci árucikk), de külön árzónákban folyik a kereskedésük, tehát a termék a távol keleten, az USA-ban és Európában különböző áron kerül forgalmazásra. A globális gázáramlást az LNG szállítások biztosítják: amennyiben a földgáz ára pl. Kínában meghaladja az Európai árat, az LNG-t szállító hajók oda fognak irányulni, és Európába nem érkezik folyékony földgáz.
Hiába épül meg csillagászati tőkebefektetéssel egy ellátó vezeték, ha abba az EU piaci szabályai szerint nem lehet földgázt pumpálni. (Északi Áramlat II).
Hiába épült ki jelentős tárolói infrastruktúra, ha tárolókapacitásának jelentős hányadát bérbe adjuk egy szállításban érdekelt, de a saját belátása és érdekei szerint cselekvő szereplőnek.
Az EU a maga hatáskörében mindent megtesz az energiaválság – bocsánat vihar – hatásainak mérséklésére. Ilyen pl., hogy minden tagállam saját hatáskörben beavatkozhat a terhek mérséklése érdekében. J De volt olyan EU tisztségviselő is, aki egyenesen azt jelentette ki, hogy most nem a rövidtávú problémákkal kell foglalkozni, hanem a ’Fit for 55’ intézkedéscsomaggal. J
Az elmúlt 1 hónapban így a piaci hisztériát két nyilatkozat tudta némiképp mérsékelni, és térítette vissza a földgáz piacát az extrém árszintekről az egyszerűen „csak” magas árszintekhez. A következő diagramon szerepel a két nyilatkozat időpontja és mögöttes mondanivalója.
Meddig tart a vihar?
Reméljük, minél rövidebb ideig.
Az energiahordozók meglehetősen túlárazottak –ezt mutatja a szervezett piaci jegyzésárakban megfigyelhető backwardation jelensége (a határidős árakban már néhány hónapos időtávban is jelentős csökkenés figyelhető meg). Az energiaintenzív nagyfogyasztók a piaci árakat általában közvetlenül fizetik meg –a kockázatéhségüknek, vagy piaci lehetőségeiknek megfelelően. Így lehetséges az, hogy a 2021. szeptember második felétől 2021. október végéig terjedő időszakban volt olyan nagyfogyasztó, amelynek az árbevétel arányos összesített földgáz és villamos energia költsége meghaladta a 20%-ot!)
Ha a vihar, mint meteorológiai jelenség metaforájánál maradunk, mindig lesznek kicsavart fák, lesöpört tetők, vagy elárasztott földek. Az EU-ban az energiaintenzív nagyipar lehet a vihar legnagyobb károsultja, amely a termelésével a gazdaság zöldítését támogatja, ám az alkalmazott technológiáját önmagának is át kell alakítania, hogy a zéró-karbon célnak megfeleljen. (Jelentős tőke és befektetésigény, valamint K+F)
Az a gondolatmenet pedig már túl messzire visz, hogy amennyiben az enegiainenzív alapanyaggyártó iparágak az EU-ban megszűnnek („elköltöznek”), a globális ellátási lánc okán (amely most a COVID 19 sokk után meglehetősen akadozik) mennyire válik kiszolgáltatottá az Unió, amely a gazdasági erejét teljesen elveszti, és nem csak a földgázból lesz 90%-ban nettó importőr…
