Beigazolódni látszik az a vészjósló állítás, hogy az európai gázpiacon 2000 euro-ba fog kerülni 1000 köbméter földgáz. Ez közel 200 eurós árakat jelent megawattóránként. Nos, a 2021-es év tökéletes vihara után a mögöttes okokat ismerve a közlés újdonságtartalma 2022. március 4-re gyakorlatilag megszűnt.
1.ábra Energiahordozó és szén-dioxid kvóta árak
Az energiahordozó jegyzésárakat tartalmazó 1. ábrán megfigyelhető a 2021. december havi csúcsok utáni konszolidáció, egészen 2022.február 24-ig, amikor az orosz-ukrán háború kirobbanása után a bizonytalanság visszatért a piacokra, extrém magas árkörnyezet formájában. (megj: A szén-dioxid kvótát kivéve. A helyzet nyomán bebizonyosodott, hogy a kvótaáremelkedést olyan befektetői csoportok okozhatták, akik pusztán pénzkereseti lehetőséget láttak az EU ETS piacában, nem pedig a szennyező technológia lecserélésében voltak érdekeltek. Kimondható, hogy a spekulációs célú kereslet nagymértékben felelős az áremelkedésért.)
A pillanatnyi árszint egy tényező, de további érdeklődésre tarthat számot, hogy az energiapiac mit gondol saját magáról, vagyis milyen a határidős árak viszonya egymáshoz. Az 2.ábrából jól látható a túlárazottság, vagyis jelentős backwardation figyelhető meg a jegyzésárakban (minél távolabb vagyunk a jelenlegi időponttól, annál kedvezőbb az ár a megjelenített időtávon) – bár 70 EUR/MWh-s árszinteknél is túlárazottság volt jellemző az árakra. Ijesztőnek mondható, hogy a jelenlegi magas árszintek nagyjából egész 2022-ben fennmaradnak, jelentős csökkenésük 2023. első negyedévében várható – ugyan még ez a szint is az extrémnek mondható ártartományba esik.
Mit tehetnek ez esetben a fogyasztók, akiket a magas árkörnyezet legjobban érint? A földgázfelhasználó vállalkozásoknak ez idő tájt tanácsos „túlélő üzemmódba” kapcsolniuk, vagyis rövid távon a tervezett értékesítési árakhoz meghatározni árszinteket, és azokat limitáras megbízásként a kereskedők felé kommunikálni. Amennyiben az árak a limitek felett maradnak, az előre meghatározott időpontokban történő vásárlás lehet célravezető (struktúrált beszerzés).
Ehhez a felhasználókat ellátó egyre kisebb számú kereskedőnek is partnernek kell lennie, vagyis a felhasználó által fixált árak mögött komoly ellátási garanciákkal is kell rendelkezni, hogy elkerüljük a 2021-es év szomorú tapasztalatát, amely megmutatta a kockázatkereső kereskedői magatartásban rejlő kockázatokat – és láthattunk tisztességtelen piaci magatartást (hiába a fix ár, áremelkedés érvényesítése), és kereskedői fizetőképtelenséget is.
2. ábra Földgáz TTF jegyzésárak 2022.03.04-én, 11 óra 4 perckor
Korábban arra készültek forgatókönyvek, hogy az EU növekedését a fenntarthatóság ideológiája mentén a gazdaság karbonfüggetlenítésével képzeli el, ami a fosszilis energiahordozók használatának „bűntetésével”, későbbi kivezetésével jár, a zöld gazdaság építés óriási költségét a technológiacsere közepette elérhető gazdasági növekedés ellensúlyozza.
A jelen vis major helyzetben arra kell, hogy készüljenek forgatókönyvek, hogy a túlzott szerepet kapott földgázt rövid és középtávon hogyan lehet helyettesíteni – esetlegesen a már leállított, de nem leszerelt szenes erőművek újraindításával, vagy a nukleáris energiatermelés fokozásával. Arra a kérdésre is választ kell adni, hogy a fosszilis energiafelhasználást bűntető tételeket lehet-e/hogyan lehet ideiglenesen felfüggeszteni.
Végső soron hosszú távon Európának azon is el kell gondolkodnia, hogy a zöld gazdasághoz vezető úton hogyan teremtse újra saját gazdasági integritását, védve azt a külső függőségektől, globális ellátási lánc akadozásoktól, illetve nem kívánatos befolyásoktól. Ez egy sor protekcionista intézkedés megtételét jelentheti. Ekkor lesz esélye, hogy a harmadik évezred elején a „Szép új világ”-ot ábrázoló gazdasági erőviszonyoról rajzolt térképre külső függőségektől megszabadulva visszakerüljön.
Az energiaintenzív és nagy energiafelhasználó ipari termelő szektor megszenvedi az energiahordozók piacának „tökéletes viharát”. Az elmúlt egy hónapban jellemző volt az energiaárakra a szélsőségesen magas árszint, a volatilitás, a piaci hangulatra pedig az izgatott, illetve a hisztérikus jelzőket lehetett ráaggatni. Az ief.hu felületen korábban megjelenő kommentárokban többször megemlítésre került, hogy az árnövekedés okozója fundamentális tényezőkben kereshető (vagyis jól meghatározhatók azok az események amelyek kereslet-növekedést és kínálatszűkülést okoznak).
Különböző szakértők egyetértenek abban, hogy a turbulenciát a földgázpiaci bizonytalanságok okozzák. Akkor miért ideges a piac, amikor abban is egyet értenek a szereplők, hogy a földgáz jelenleg megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll?
A földgáz a korábbi „kőolaj-melléktermék”, illetve „regionális piacokkal rendelkező” energiahordozó szerepből kilépett, és lett az energiahordozók „menekülővalutája”.
Ha a nukleáris energiától akart szabadulni egy ország, a földgázbázisú kapacitásait növelte.
Amennyiben a szén alapú energiatermelését szerette volna csökkenteni, célszerű volt földgázbázisú, sokkal kisebb CO2 kibocsátású termelést üzembe állítani.
A megújuló energiák gyors kiszabályozásában a földgáztüzelésű gázturbinás erőművelhez lehet fordulni, de ha az időjárásfüggő megújuló energia bázisú termelés nem működik, szintén a földgázbázisú termelést lehet gyorsan felfuttatni.
Tehát amikor Braziliában nem esik eső, földgázhoz fordulnak; amikor Kínában a szén-bázisú termelést akarják kiváltani, földgázhoz fordulnak; amikor Nagy-Britanniában, vagy Németországban nem fúj a szél, szintén földgázzal termelik meg a szükséges villamos energiát. Látható, hogy a földgáz szerepe az egész világon megnőtt, ami keresletnövekedést is eredményezett, piaca pedig világméretűvé vált az LNG szállítókapacitások és transzkontinentális szállítási útvonalak bővülésével.
Piaci ár = kereslet – kínálati görbe metszéspontja
Kereslet: minden a régiben – kis extrával
A COVID-19 pandémia miatti gazdasági visszaesés okozta energiafogyasztás visszaesés megszűnt – sőt átfordult, az élet beindultával a földgáz fogyasztás már a világjárvány előtti szinteken van.
A kínálat: lesz-e forrás?
Szeptember közepétől az Európai Unióban tevékenykedő energetikai szakembereket az foglalkoztatja, hogy van-e a növekedő földgázkereslet kielégítéséhez elegendő forrás? Amennyiben igen, honnan?
Az EU a piacliberalizáció, energiahatékonyság, klímavédelem hármas célrendszerében szem elől tévesztett (vagy inkább magától értetődőnek gondolt?) egy fontos szempontot: ami pedig az ellátásbiztonság. Az ellátásbiztonság nem egyenlő az ellátó infrastruktúra (pl. LNG terminálok) építésével – amiben az EU kiemelkedett az elmúlt időszakban – hanem diverzifikált források biztosítását is jelenti. Vagyis különböző energiahordozókra épülő energiamixet, a hangsúlyos energiahordozóból pedig földrajzilag jól elkülöníthető beszerzéseket.
A földgáz ugyan világszinten keresett energiahordozó (ha úgy tetszik világpiaci árucikk), de külön árzónákban folyik a kereskedésük, tehát a termék a távol keleten, az USA-ban és Európában különböző áron kerül forgalmazásra. A globális gázáramlást az LNG szállítások biztosítják: amennyiben a földgáz ára pl. Kínában meghaladja az Európai árat, az LNG-t szállító hajók oda fognak irányulni, és Európába nem érkezik folyékony földgáz.
Hiába épül meg csillagászati tőkebefektetéssel egy ellátó vezeték, ha abba az EU piaci szabályai szerint nem lehet földgázt pumpálni. (Északi Áramlat II).
Hiába épült ki jelentős tárolói infrastruktúra, ha tárolókapacitásának jelentős hányadát bérbe adjuk egy szállításban érdekelt, de a saját belátása és érdekei szerint cselekvő szereplőnek.
Az EU a maga hatáskörében mindent megtesz az energiaválság – bocsánat vihar – hatásainak mérséklésére. Ilyen pl., hogy minden tagállam saját hatáskörben beavatkozhat a terhek mérséklése érdekében. J De volt olyan EU tisztségviselő is, aki egyenesen azt jelentette ki, hogy most nem a rövidtávú problémákkal kell foglalkozni, hanem a ’Fit for 55’ intézkedéscsomaggal. J
Az elmúlt 1 hónapban így a piaci hisztériát két nyilatkozat tudta némiképp mérsékelni, és térítette vissza a földgáz piacát az extrém árszintekről az egyszerűen „csak” magas árszintekhez. A következő diagramon szerepel a két nyilatkozat időpontja és mögöttes mondanivalója.
Meddig tart a vihar?
Reméljük, minél rövidebb ideig.
Az energiahordozók meglehetősen túlárazottak –ezt mutatja a szervezett piaci jegyzésárakban megfigyelhető backwardation jelensége (a határidős árakban már néhány hónapos időtávban is jelentős csökkenés figyelhető meg). Az energiaintenzív nagyfogyasztók a piaci árakat általában közvetlenül fizetik meg –a kockázatéhségüknek, vagy piaci lehetőségeiknek megfelelően. Így lehetséges az, hogy a 2021. szeptember második felétől 2021. október végéig terjedő időszakban volt olyan nagyfogyasztó, amelynek az árbevétel arányos összesített földgáz és villamos energia költsége meghaladta a 20%-ot!)
Ha a vihar, mint meteorológiai jelenség metaforájánál maradunk, mindig lesznek kicsavart fák, lesöpört tetők, vagy elárasztott földek. Az EU-ban az energiaintenzív nagyipar lehet a vihar legnagyobb károsultja, amely a termelésével a gazdaság zöldítését támogatja, ám az alkalmazott technológiáját önmagának is át kell alakítania, hogy a zéró-karbon célnak megfeleljen. (Jelentős tőke és befektetésigény, valamint K+F)
Az a gondolatmenet pedig már túl messzire visz, hogy amennyiben az enegiainenzív alapanyaggyártó iparágak az EU-ban megszűnnek („elköltöznek”), a globális ellátási lánc okán (amely most a COVID 19 sokk után meglehetősen akadozik) mennyire válik kiszolgáltatottá az Unió, amely a gazdasági erejét teljesen elveszti, és nem csak a földgázból lesz 90%-ban nettó importőr…
Elképesztő mértéket öltött a földgáz ár a legutóbbi piaci kommentár (2021.szeptember 14.) óta. Az európai energiaintenzív és nagyfogyasztók már nem tudnak semlegesen viszonyulni az energiahordozók – közte a földgáz – áremelkedésének ilyen mértékéhez – az Ipari Energiafogyasztók Fóruma sem nézi tétlenül a nyilvánvalóan spekulatív célú árfelhajtást (Petíciót nyújtott be és soron kívüli konzultációt kér a kormány illetékes vezetőitől -ITM, Külgazdasági és külügyminisztérium, MEKH). (Ami begyűrűzik a villamos energia és a CO2 árába is). Véleményünk szerint a tétlenkedő európai energiapolitika (vagy hiányzó egységes érdekeket képviselő energiapolitika – döntse el mindenki maga) sodorja veszélybe az alapanyaggyártó iparágakat.
Az ilyen mértékű áremelkedés az energiaintenzív iparágaknak már rövid távon sem fenntartható. A cégek az energiaárak okán már az üzembezárási pontjuk alá kerülhetnek. Amennyiben nincs tartalék (vagy szándék) az időszak finanszírozására, az energiaintenzív fogyasztó szüneteltetheti, vagy be is szüntetheti tevékenységét. (Így tettek a nyugat európai műtrágyagyártó kombinátok). Célszerű elgondolkodni azon, hogy a 2008-as válságból való kilábalás azoknak a nemzetgazdaságoknak ment könnyedén, ahol az ipar megfelelő módon működött. Ám ha ez nem volna elegendő: ezek az iparágak a koronavírus miatti gazdasági összeomlás kellős közepén is termeltek – mérsékelve a gazdasági visszaesést.
Végül egy idézet a múlt havi dokumentumból: „A energiahordozók árának emelkedésében a legaggasztóbb, hogy csak „megjósolni” lehet az árcsúcsot, illetve az okot, amely megakaszthatja a folyamatot, és csökkenő pályára állíthatja majd az energiahordozók árát.”
Valamint egy ábra 2021. 10.06-án az ICE TTF novemberi jegyzéseit tartalmazza. Látható, hogy a piac nyitvatartási idejének első felében 1 MWh-nyi földgáz 161,5 EUR/MWh-áron cserélt gazdát.
Energiaintenzív alapanyaggyártó munkavállalójaként őszintén remélem, hogy a csúcs a mai napon megvolt, innentől kezdve a földgáz árak lefelé veszik az irányt.
Lassan elfogynak a jelzők az energiapiaci áremelkedés mértékének és jellegének a bemutatására. A legutóbbi 2021. augusztus 4-i földgázpiaci pillanatkép óta eltelt időszakban a földgáz ára átlagosan 41 %-kal, az éves előretartású villamos energia ára közel 30%-kal, a CO2 kvóta ára 10%-kal emelkedett.
Szokásos módon az emelkedés jellemezhető a fundamentumok állapotával, melyek
pl. Északi Áramlat II földgázvezeték elkészülte, a szállítás megindulása körüli bizonytalanságok;
az európai szélenergia termelés alacsony szintje, mely a földgáztüzelésű erőművek kihasználás növelésével kompenzálódik;
a fotovoltaikus energiatermelés miatt megnövekedő kiegyenlítő szabályozás mértéke, melyet szintén földgáztüzelésű erőművekkel tudnak kompenzálni;
a távol keleti gazdaságok LNG elszívó hatása továbbra is jelentős.
Az áremelkedés önmagában nem káros folyamat, amennyiben hatékonysági intézkedéseket ösztönöz. A rövid távú, ilyen mértékű áremelkedésre az egyedüli válaszlehetőség, hogy az energiafogyasztók (akik egyben termelő, és szolgáltató vállalatok) az általuk előállított termékek, szolgáltatások árát megnövelik.
A fenti tényszerű megállapítások mellett csak egy szubjektív megjegyzés: piaci folyamatok jelentős része pszichológiai tényezőkön alapszik. Jelenleg úgy tűnik, hogy a kereslet-kínálat viszonyok megváltozását okozó bármely irányban változó fundamentum az árak emelkedését okozza. A energiahordozók árának emelkedésében a legaggasztóbb, hogy csak „megjósolni” lehet az árcsúcsot, illetve az okot, amely megakaszthatja a folyamatot, és csökkenő pályára állíthatja majd az energiahordozók árát.
A 2021. május 12-i pillanatkép címe a „nincs megállás, irány felfelé” egészen találónak bizonyult. A megjelenített időszak kezdete óta az energiamix ára átlagosan 126 %-kal drágult. A legutóbbi piaci pillanatkép óta ez a növekedés átlagosan 20%. Az elmúlt 3 közel 3 hónap „alulteljesítői” a kőolaj és a CO2 kvótaár (1,7 és 0,1%-os növekedéssel) , áltagosnál jobban teljesítői pedig a TTF DA földgázár, valamint az TTF Y+1 földgázár (rendre 57,4 és 25% növekedéssel).
A földgáz ár emelkedésének oka a rövidtávú kereslet-kínálati viszonyok eltolódásában kereshető, melyek többek között:
a tárolói szintek rekord-alacsony szintje miatti intenzív betárolási igény (keresletnövekedés),
a globális gazdasági termelési várakozásoktól és a klímaváltozástól egyaránt „túlfűtött” piaci környezet okán Európába egyre kevesebb LNG szállítmány érkezik (kínálatcsökkenés),
az Északi Áramlatról még nincs megállapodás Németország és az USA között (jövőbeni kínálati oldali bizonytalanság),
a Gazprom továbbra sem köt le extra kapacitást az Ukrajnán keresztül való szállításokhoz.
A földgáz ár emelkedésének oka a rövidtávú kereslet-kínálati viszonyok eltolódásában kereshető, melyek többek között:A földgázárak meglehetősen kényelmetlen szintje a piaci árképzés alapú fogyasztói szerződésekben közvetlenül érezteti magát, ugyanakkor a földgázt közvetlenül nem használóknak is érezhető a növekedés, mivel a Villamos energia törvény 147.§ szerinti pénzeszköz emelkedésében is nagy szerepet játszik: a kapcsolt termelésszerkezet átalakítási díj 0,81 Ft/kWh mértékről 1,45 Ft/kWh-ra változott 2021. július 1-től.
Az energiahordozók (köztük a földgáz) piaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 64%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan duplájára drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő eleme a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke 124% (!)
A másnapi földgáz ár emelkedésének oka a rövid távú kereslet-kínálati viszonyok eltolódásában kereshető, melyek
az átlagosnál hidegebb időjárás Európában a 19. héten (keresletnövekedés);
csökkenő betáplálás Norvégia felől (kínálatcsökkenés);
csökkenő LNG betáplálás a rendszerbe (kínálatcsökkenés);
a tárolói szintek rekord-alacsony szintje miatti intenzív betárolási igény (keresletnövekedés).
A hosszútávú termékek áremelkedésének felhajtóereje lehet még a rekordmagas CO2 ára, ami a szén bázisú energiatermelést gyakorlatilag ellehetetleníti, és a hagyományos energiahordozók közül a földgáz felé tereli a keresletet.
A koronavírus pánik, és tartós gazdasági visszaeséstől való félelem elmúltával a globális gazdaságok is jobban teljesítenek, mely további kereslet (és energiamix-ár) növekedést idézhet elő.
Az energiahordozók (köztük a földgáz) világpiaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 35%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan 40-50%-kal drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő elemei a kőolaj, valamint a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke esetükben rendre 65% és 75%.
Az ábrán az alsó sávban szereplő két földgázár-grafikonon feltűnő lehet (az áremelkedés mellett), hogy a sötétbarna (TTF napi előretartású termékárát megjelenítő) görbe a 2020. december és 2021. március közötti időszakban magasabb, míg az azt megelőző és az után időszakban kis különbséggel követi az éves előretartású termékárakat megjelenítő világosbarna görbét.
A magasabb napi előretartású termékárak oka lehet elmúlt néhány évben szokásosnál hidegebb téli hónapok 2021-ben, valamint a távol kelet LNG „elszívó hatása”.
Január 11-i másnapi piaci ártüske az átlagnál hidegebb téli időjárásnak (de még nem extrém hidegnek), valamint az Európát elkerülő LNG szállítmányoknak volt köszönhető. Az LNG szállítmányok fő célpontja a távol kelet, mivel ott az európai tőzsdei áraknál magasabb áron értékesítethették a szállítók a cseppfolyós földgázt.
Az LNG-ellátás csökkenése magasabb földgáz- és LNG-árakat eredményezett Ázsiában és Európában is, ezzel nagyobb mennyiségű LNG jött az Egyesült Államokból.
A következő öt év keresleti és kínálati egyensúlya jelentősen szigorodni fog a most tapasztalt öt évhez képest, ennek fontos következményei lesznek az LNG eszközértékére, valamint az európai gáz- és villamos energia áramárakra. Ebben az időszakban a nettó kereslet valószínű növekedni fog, miközben a nettó kapacitásbővítések valószínűleg lelassulnak.
Ezek a piaci strukturális változások turbulens árakhoz fognak vezetni, különösen a csúcsigényes időszakokban.
2021.január 8. Gondolatok egy hálózati esemény margójára
Egy horvátországi védelmi működés okozta azt az eseménysorozatot, amely következtében a 2021. január 8-án, a kora délutáni órákban kontinentális európai egységes villamos energia hálózat rövid időre szétkapcsolódótt: észak-nyugati és dél-keleti hálózatrészekre. Az észak-nyugati részen teljesítményhiány, míg a dél-keleti részen teljesítménytöbblet alakult ki. A teljesítményhiány következtében a frekvencia annyira lecsökkent, hogy azt először a megszakítható fogyasztók leválasztásával (francia és olasz hálózati frekvenciacsökkenésre lekapcsolható szolgáltatásra szerződött fogyasztókról van szó), majd addicionális termelés bevonásával sikerült stabilizálniuk a rendszerirányítóknak.
Ugyan a szétvált hálózatrészek párhuzamos kapcsolása- így az üzemzavar elhárítása – egy órán belül megtörtént, és a hivatalos kommunikáció szerint nem került veszélybe Európa villamos energia ellátása, mégis néhány egyre aktuálisabbá váló kérdésre rávilágított:
Egyrészt a német ipari energiafogyasztói szervezet, a VIK felhívta a figyelmet a hálózatstabilitás és ellátásbiztonság kérdésére, mely szerint nem lehet csak nemzetközi kisegítésben reménykedni, ha nincsen megfelelő mértékű villamos energia termelés Németországban;
Másrészt ez az eset is bebizonyíotta, hogy a fogyasztók hálózatstabilitásban betöltött szerepe folyamatosan növekszik: szerződött 1,7 GW teljesítményű fogyasztás automatikus lekapcsolása nagyban segített a hálózati frekvencia helyreállításában. Van létjogosultsága a Demand Side Response-nak.
Az IEF nyomon követi a földgázpiaci eseményeket/ármozgásokat. Adatgyűjtésünkben egy forward árgörbe, illetve egy másnapi piaci árgörbe szerepel a kontinentális európai releváns piaci információkkal.
Ártüske után konszolidáció a földgáz piacon – piaci kommentár 2021.03.31.
Az energiahordozók (köztük a földgáz) világpiaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 35%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan 40-50%-kal drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő elemei a kőolaj, valamint a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke esetükben rendre 65% és 75%.
Az ábrán az alsó sávban szereplő két földgázár-grafikonon feltűnő lehet (az áremelkedés mellett), hogy a sötétbarna (TTF napi előretartású termékárát megjelenítő) görbe a 2020. december és 2021. március közötti időszakban magasabb, míg az azt megelőző és az után időszakban kis különbséggel követi az éves előretartású termékárakat megjelenítő világosbarna görbét.
A magasabb napi előretartású termékárak oka lehet elmúlt néhány évben szokásosnál hidegebb téli hónapok 2021-ben, valamint a távol kelet LNG „elszívó hatása”.
Január 11-i másnapi piaci ártüske az átlagnál hidegebb téli időjárásnak (de még nem extrém hidegnek), valamint az Európát elkerülő LNG szállítmányoknak volt köszönhető. Az LNG szállítmányok fő célpontja a távol kelet, mivel ott az európai tőzsdei áraknál magasabb áron értékesítethették a szállítók a cseppfolyós földgázt.
Az LNG-ellátás csökkenése magasabb földgáz- és LNG-árakat eredményezett Ázsiában és Európában is, ezzel nagyobb mennyiségű LNG jött az Egyesült Államokból.
A következő öt év keresleti és kínálati egyensúlya jelentősen szigorodni fog a most tapasztalt öt évhez képest, ennek fontos következményei lesznek az LNG eszközértékére, valamint az európai gáz- és villamos energia áramárakra. Ebben az időszakban a nettó kereslet valószínű növekedni fog, miközben a nettó kapacitásbővítések valószínűleg lelassulnak.
Ezek a piaci strukturális változások turbulens árakhoz fognak vezetni, különösen a csúcsigényes időszakokban.
Avagy az energiaintenzív fogyasztót szem előtt tartó első piacnyitási intézkedésektől és az ellátásbiztonság egyszerű céljától hogyan jutottunk el a magyar energiaintenzív fogyasztót leginkább sújtó energia- és klímapolitikai csomagig, és a 32 EUR/t szén-dioxid árig?
Az iparvállalatok a jól működő gazdaságok alappillérei – különösen igaz ez a energiaintenzív iparra, ami a többi iparág számára állítja elő a szükséges alapanyagokat. Az alapanyaggyártó technológiák anyag-, energia- és környezetintenzív folyamatokat működtetnek. Ám a cementgyártásnak, vas- és acélgyártásnak, nem vasfém előállító és megmunkáló iparnak, üveggyártásnak, papíriparnak, alumíniumiparnak, petrolkémiai iparágnak, vegyiparnak folyamatosan szigorodó feltételrendszernek kell megfelelni, amelyet az EU fenntarthatósági kritériumoknak definiál. A végső cél, hogy az EU gazdasága 2050-re karbonsemleges legyen.
A fenntarthatósági intézkedések a károsanyag kibocsátás minimalizálására, annak megelőzésére, elkerülésére, a túllépés szankcionálására, anyag és energiatakarékosságra és energiahordozó cserére, valamint a megújuló energiaforrások maximális kihasználására irányulnak.
Az Ipari Energiafogyasztók Fóruma a honlap látogatóinak támpontot szeretne adni olyan fenntarthatósági témákban, mint
Szén-dioxid kibocsátás, és az EU ETS rendszere;
Energiahatékonyság;
Energiahordozó csere – különös tekintettel a Zöld Hidrogén programra.
Fenntarthatóság az EU-ban
Az Európai energiapolitikai célrendszer változását szemlélteti a következő ábra-együttes. Látható, hogy az ezredforduló piacszabályozásának nyertesei a versenyképességüket a piacnyitás közvetlen hatásai miatt növelni tudó ipari nagyfogyasztók voltak, amelyek az EU nyugodt növekedési szakaszában, a hárompólusú világgazdaságban (USA-JAPÁN- EU) a felesleges energiatermelő kapacitások megszűntetése folytán bekövetkezett energiaár-csökkenés hatásait közvetlenül élvezhették.
A korábbi évek megnövekedett versenyképessége miatt a 2008-ban bekövetkezett másodlagos pénzügyi válság következményeként kialakuló világgazdasági visszaesés közepette is termelni tudtak, szilárd alapot biztosítva az egyes országok gazdaságainak kilábaláshoz.
A 2008-as válságból való kilábalás új geopolitikai felálláshoz vezetett: Kína közvetlen világgazdasági tényezővé vált, míg Oroszország is növekvő világpolitikai szerepet követelt magának. Az EU-ban a növekedés igénye együtt járt a gazdaság zöldítésének igényével, az alapanyaggyártó ipar ehhez is megfelelő hátteret biztosított innovatív anyag- és technológiafejlesztéssel, alapot teremtve a megújuló energiatermelés intenzív növekedéséhez.
A korábban, jól megfogalmazott, egyenlő arányokkal bíró ellátásbiztonság-versenyképesség-fenntarthatóság hármas feltételrendszer fő célja folyamatosan megváltozott: 2020. végére teljesen eltolódott a fenntarthatóság irányába. Az EU számos szakpolitikáját – közte az energiapolitikát – a fenntarthatóságnak rendelte alá.
ábra Energiapolitikai célrendszer változása
Az elmúlt évtizedben a globális felmelegedés a klímaszkeptikusok számára is tagadhatatlanná vált, az energiapolitikában a gazdaság stabil alapját képező nagyvállalatok (anyag-, energia- és környezet-intenzív gyártószektorokról van szó, amelyek felelősek a bolygó szén-dioxid kibocsátásának jelentős hányadáért) más megítélés alá estek. A szabályozás egyre inkább a környezetkárosítás megszűntetésére/elkerülésére irányul, így a technológiák kénytelenek környezetsemleges, vagy inkább környezetbarát módon üzemelni.
A hagyományos alapanyaggyártó technológiák nélkülözhetetlenek a megújuló energiatermelés szempontjából is, gondoljunk a szélturbinák alapjaként szolgáló beton, vagy a torony acélszerkezetére, vagy a napelemek üveg és vasszerkezetére.
Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni versenyképesség növekedéséből származó gazdasági növekedés helyébe valamiféle „össztársadalmi hasznosságon” alapuló növekedési pálya lép, amelyet egyrészt központilag ki kell jelölni, valamint finanszírozni szükséges. Azt kell eldönteni a kormányzatnak, hogy mekkora összeg, milyen ütemezésű és milyen módszertan szerinti újraelosztása szükséges a gazdaság kizöldítéséhez. Nem lehet cél az alapanyaggyártó szektor bezárása, hiszen azt a 2008-as válság és a COVID-19-es2020. márciusi összeomlás is megmutatta, hogy visszafordíthatatlan hátrányokat okoz egy-egy régiónak a leállás, vagyis ahol a foglalkoztatás megmarad, a válság nem annyira súlyos. Ezért veszélyes az úgynevezett szénszivárgás, vagyis azon iparágak elvándorlása, amelyet a klímavédelmi szabályozás többszörösen hátrányosan érint. Ekkor a klímaintenzív termelést kevésbé szigorúan szankcionált környezetbe helyezik át – ugyanúgy károsítva a környezetet, csak máshol.
Miért szükséges erről beszélni? Az EU dekarbonizációs célja nem lehet az energiaintenzív fogyasztók „elűzése”, illetve ellehetetlenítése. Sokkal inkább cél az innováció, és az alapanyaggyártás innovatív (új) technológiáinak kifejlesztése, és azok feltételeinek megteremtése. A Európai Energiafogyasztók Szövetsége (IFIEC) az alábbi ábra szerint képzeli el az átmenetet:
2. ábra Úton a karbonsemleges gazdaság felé
A karbonsemlegesség eléréséhez a nagy fosszilis energiahordozó (szén, vagy szén-hidrogén) alapú ágazatok (pl. acélgyártás) új technológiáinak kifejlesztése, meghonosítása szükséges, valamint az átmeneti időszak olyan szabályozása, amely az átmenet folytonosságát biztosítja.
Fenntarthatóság szempontjából néhány főbb, az EU energia és környezetpolitikája által alkalmazott főbb szabályozás:
EU üvegházhatású gáz kereskedelmi rendszer az ETS, amely az üveházhatásért nagyban felelős CO2 kibocsátás visszaszorítását célozza,
Alternatív energiahordozók/üzemanyagok a közlekedésben, technológiában, zöld hidrogén program, mely segítségével kutatók a közlekedés alapanyag-termeléshez használt szén helyettesítésén dolgoznak,
Energiahatékonyság, mely rövid és középtávon lehetővé teszi a fosszilis bázisú, leginkább szennyező technológiák termelésének csökkentését.
A dekarbonizáció: eszköze az EU ETS
Az ÜHG kibocsátás csökkentés ösztönzésének számos módszere ismert, ezek közül néhány:
termelő technológiánként megállapított kibocsátás maximumok/normák, azok felett szigorú büntetésekkel;
kibocsátás értékhez megállapított adókkal;
kibocsátási jogokhoz rendelt értékekkel, azok elsődleges és másodlagos piacaival.
Az első két módszer közvetlenül beavatkozik a rendszerbe, adó jellegű tételekkel szabályoz. A harmadik módszer indirekt beavatkozás, mely segítségével beárazódik az alternatív technológia, vagyis a piac mondja meg, hogy a pótlólagos kibocsátás helyett mikor érdemes a kisebb kibocsátású technológiáról beruházási döntést hozni.
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere 2005 óta működik. Jelenleg a III. kereskedési szakasz szabályai alapján, 2021-ben indul az új kereskedési szakasz, a IV. az eddigi legszigorúbb szabályok alapján.
A piaci árazásnak hátránya is van: egyrészt az EU CO2 kibocsátási piaca mesterségesen létrehozott piac, mesterségesen létrehozott „árucikkel” (kibocsátási joggal). A szabályozási hiányosságok/tehetetlenségek miatt ez az árjelző funkcióját nehezen látja el. A kereslet/kínálati többlet nagy ármozgásokat generál. Ilyen volt például az ETS III. indulásakor az ETS II-ből megmaradt kibocsátási egységek piacra dobása, a nem várt Brexit eredmény utáni összeomlás (amikor a piac azt gondolta, hogy a brit egységek a piacon túlkínálatként megjelennek). Ilyen hátrány lehet az is, hogy a piac likviditása okán nem csak ETS hatálya alá eső létesítmények (kibocsátó iparvállalatok) lehetnek tagjai, hanem bármilyen típusú befektetők, akik ha látják, hogy az eszköz jól teljesít, beszállnak (még jobban teljesítővé teszik azt), vagy alulteljesítés esetén távol maradnak a piactól (felszámolják az ott épített pozíciójukat).
A következő ábra tartalmazza a szén-dioxid kibocsátási jog ármozgásait 2015-ös évtől kezdődően. Látható, hogy 2017. augusztus haváig az eszköz meglehetősen alulteljesítő volt, és alacsony árszinten mozgott (5 EUR/t CO2), aztán közel 1 éves intenzív áremelkedés után érte el a 20 EUR/t árszintet, mely alá két éve csak rendkívüli időszakokban esett be. Jellemző a piacra a viszonylag nagy volatilitás – míg a kezdeti időszakban jellemzően 1 EUR volt a volatilitás (az érték közel 20%-a), addig a mostani árszint 20 és 30 EUR között mozog, mely a sávközéphez viszonyítva 40%.
A 2020-as év vége soha nem látott magasságokba emelte a kvótaárat, így nem kizárt, hogy a kibocsátási jog a 35-40 EUR/t értéken cserél majd gazdát.
3. ábra CO2 kvóta árak 2015. decembertől
A 4. ábra mutatja a kvótaár és kapcsolódó energiahordozók árszintjeit az elmúlt 3 hónapban
4. ábra Elmúlt időszak ármozgásai
A 4. ábra alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni:
a kvóta kiheverte a COVID-19 okozta szervezett piaci sokkot, a márciusi 14.20-14.30 EUR/t közötti éves legalacsonyabb, márciusi árfolyamról a történelmi 32 EUR/t körüli szinteken is megfordult;
a július hónap végi konszolidáció a nyárra jellemző kisebb kereslet, az energiamix árcsökkenése, a koronavírus miatti aggodalmak ismételt növekedése, valamint a világgazdasági visszaesés adatai miatt következhetett be;
augusztus hónapban a kvótaár a szokott módon, áremelkedéssel reagált az aukciós mennyiség csökkenésére, valamint az energiamix árának emelkedésére.
A kvóta ára a 25-30 EUR/t közötti „biztonsági sávot” eddig csak rövid időre hagyta el ebben az időszakban, a 2020. december hónap lehet, amikor tartósan 30 EUR/t felett lehet a kibocsátási jog ára.
Úgy tűnik a szabályozási változások, a szigorodó kibocsátási normák és a késlekedő ETS IV-es ingyenes kvóta kiosztás, valamint aukciós késlekedés miatt a szén-dioxid kvóta tovább fog drágulni. Erre „ráerősíthet” az energiahordozók áremelkedése.
