Nincs megállás, irány felfelé – piaci kommentár 2021.05.12.

Az energiahordozók (köztük a földgáz) piaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 64%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan duplájára drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő eleme a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke 124% (!)

A másnapi földgáz ár emelkedésének oka a rövid távú kereslet-kínálati viszonyok eltolódásában kereshető, melyek

  • az átlagosnál hidegebb időjárás Európában a 19. héten (keresletnövekedés);
  • csökkenő betáplálás Norvégia felől (kínálatcsökkenés);
  • csökkenő LNG betáplálás a rendszerbe (kínálatcsökkenés);
  • a tárolói szintek rekord-alacsony szintje miatti intenzív betárolási igény (keresletnövekedés).

A hosszútávú termékek áremelkedésének felhajtóereje lehet még a rekordmagas CO2 ára, ami a szén bázisú energiatermelést gyakorlatilag ellehetetleníti, és a hagyományos energiahordozók közül a földgáz felé tereli a keresletet.

A koronavírus pánik, és tartós gazdasági visszaeséstől való félelem elmúltával a globális gazdaságok is jobban teljesítenek, mely további kereslet (és energiamix-ár) növekedést idézhet elő.

Kun Erika

Ártüske után konszolidáció a földgáz piacon– piaci kommentár 2021.03.31.

Az energiahordozók (köztük a földgáz) világpiaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 35%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan 40-50%-kal drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő elemei a kőolaj, valamint a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke esetükben rendre 65% és 75%.

Az ábrán az alsó sávban szereplő két földgázár-grafikonon feltűnő lehet (az áremelkedés mellett), hogy a sötétbarna (TTF napi előretartású termékárát megjelenítő) görbe a 2020. december és 2021. március közötti időszakban magasabb, míg az azt megelőző és az után időszakban kis különbséggel követi az éves előretartású termékárakat megjelenítő világosbarna görbét.

A magasabb napi előretartású termékárak oka lehet elmúlt néhány évben szokásosnál hidegebb téli hónapok 2021-ben, valamint a távol kelet LNG „elszívó hatása”.

Január 11-i másnapi piaci ártüske az átlagnál hidegebb téli időjárásnak (de még nem extrém hidegnek), valamint az Európát elkerülő LNG szállítmányoknak volt köszönhető. Az LNG szállítmányok fő célpontja a távol kelet, mivel ott az európai tőzsdei áraknál magasabb áron értékesítethették a szállítók a cseppfolyós földgázt.

Az LNG-ellátás csökkenése magasabb földgáz- és LNG-árakat eredményezett Ázsiában és Európában is, ezzel nagyobb mennyiségű LNG jött az Egyesült Államokból.

A következő öt év keresleti és kínálati egyensúlya jelentősen szigorodni fog a most tapasztalt öt évhez képest, ennek fontos következményei lesznek az LNG eszközértékére, valamint az európai gáz- és villamos energia áramárakra. Ebben az időszakban a nettó kereslet valószínű növekedni fog, miközben a nettó kapacitásbővítések valószínűleg lelassulnak.

Ezek a piaci strukturális változások turbulens árakhoz fognak vezetni, különösen a csúcsigényes időszakokban.

Kun Erika & dr. Gál Gábor

Furcsa villamos energia hálozati üzemzavar 2021 01 08-án

2021.január 8. Gondolatok egy hálózati esemény margójára

Egy horvátországi védelmi működés okozta azt az eseménysorozatot, amely következtében a 2021. január 8-án, a kora délutáni órákban kontinentális európai egységes villamos energia hálózat rövid időre szétkapcsolódótt: észak-nyugati és dél-keleti hálózatrészekre. Az észak-nyugati részen teljesítményhiány, míg a dél-keleti részen teljesítménytöbblet alakult ki. A teljesítményhiány következtében a frekvencia annyira lecsökkent, hogy azt először a megszakítható fogyasztók leválasztásával (francia és olasz hálózati frekvenciacsökkenésre lekapcsolható szolgáltatásra szerződött fogyasztókról van szó), majd addicionális termelés bevonásával sikerült stabilizálniuk a rendszerirányítóknak.

Ugyan a szétvált hálózatrészek párhuzamos kapcsolása- így az üzemzavar elhárítása – egy órán belül megtörtént, és a hivatalos kommunikáció szerint nem került veszélybe Európa villamos energia ellátása, mégis néhány egyre aktuálisabbá váló kérdésre rávilágított:

Egyrészt a német ipari energiafogyasztói szervezet, a VIK felhívta a figyelmet a hálózatstabilitás és ellátásbiztonság kérdésére, mely szerint nem lehet csak  nemzetközi kisegítésben reménykedni, ha nincsen megfelelő mértékű villamos energia termelés Németországban;

  • Másrészt ez az eset is bebizonyíotta, hogy a fogyasztók hálózatstabilitásban betöltött szerepe folyamatosan növekszik: szerződött 1,7 GW teljesítményű fogyasztás automatikus lekapcsolása nagyban segített a hálózati frekvencia helyreállításában. Van létjogosultsága a Demand Side Response-nak.

Az eredeti cikkek az alábbi linkeken olvashatók:

https://www.cleanenergywire.org/news/european-power-grid-disturbance-has-german-energy-industry-worried#:~:text=A%20disturbance%20in%20the%20synchronised,and%20security%20of%20supply.%E2%80%9D%20Germany

Nemzetközi földgáz árak alakulása Európában -2021

Az IEF nyomon követi a földgázpiaci eseményeket/ármozgásokat. Adatgyűjtésünkben egy forward árgörbe, illetve egy másnapi piaci árgörbe szerepel a kontinentális európai releváns piaci információkkal.

Ártüske után konszolidáció a földgáz piacon – piaci kommentár 2021.03.31.

Az energiahordozók (köztük a földgáz) világpiaci ára jelentős mértékben emelkedett 2020. november első napja óta. A naptári éves előretartású földgáz ára közel 35%-kal, míg a másnapi földgázár átlagosan 40-50%-kal drágult a vizsgált piacokon. Az energiamix legjobban teljesítő elemei a kőolaj, valamint a szén-dioxid kvóta voltak, az áremelkedés mértéke esetükben rendre 65% és 75%.

Az ábrán az alsó sávban szereplő két földgázár-grafikonon feltűnő lehet (az áremelkedés mellett), hogy a sötétbarna (TTF napi előretartású termékárát megjelenítő) görbe a 2020. december és 2021. március közötti időszakban magasabb, míg az azt megelőző és az után időszakban kis különbséggel követi az éves előretartású termékárakat megjelenítő világosbarna görbét.

A magasabb napi előretartású termékárak oka lehet elmúlt néhány évben szokásosnál hidegebb téli hónapok 2021-ben, valamint a távol kelet LNG „elszívó hatása”.

Január 11-i másnapi piaci ártüske az átlagnál hidegebb téli időjárásnak (de még nem extrém hidegnek), valamint az Európát elkerülő LNG szállítmányoknak volt köszönhető. Az LNG szállítmányok fő célpontja a távol kelet, mivel ott az európai tőzsdei áraknál magasabb áron értékesítethették a szállítók a cseppfolyós földgázt.

Az LNG-ellátás csökkenése magasabb földgáz- és LNG-árakat eredményezett Ázsiában és Európában is, ezzel nagyobb mennyiségű LNG jött az Egyesült Államokból.

A következő öt év keresleti és kínálati egyensúlya jelentősen szigorodni fog a most tapasztalt öt évhez képest, ennek fontos következményei lesznek az LNG eszközértékére, valamint az európai gáz- és villamos energia áramárakra. Ebben az időszakban a nettó kereslet valószínű növekedni fog, miközben a nettó kapacitásbővítések valószínűleg lelassulnak.

Ezek a piaci strukturális változások turbulens árakhoz fognak vezetni, különösen a csúcsigényes időszakokban.

Kun Erika & dr. Gál Gábor

“Nemzetközi földgáz árak alakulása Európában -2021” bővebben

Gondolatok az európai fenntarthatósági intézkedésekről – 2020

Avagy az energiaintenzív fogyasztót szem előtt tartó első piacnyitási intézkedésektől és az ellátásbiztonság egyszerű céljától hogyan jutottunk el a magyar energiaintenzív fogyasztót leginkább sújtó energia- és klímapolitikai csomagig, és a 32 EUR/t szén-dioxid árig?

Az iparvállalatok a jól működő gazdaságok alappillérei – különösen igaz ez a energiaintenzív iparra, ami a többi iparág számára állítja elő a szükséges alapanyagokat. Az alapanyaggyártó technológiák anyag-, energia- és környezetintenzív folyamatokat működtetnek. Ám a cementgyártásnak, vas- és acélgyártásnak, nem vasfém előállító és megmunkáló iparnak, üveggyártásnak, papíriparnak, alumíniumiparnak, petrolkémiai iparágnak, vegyiparnak folyamatosan szigorodó feltételrendszernek kell megfelelni, amelyet az EU fenntarthatósági kritériumoknak definiál. A végső cél, hogy az EU gazdasága 2050-re karbonsemleges legyen.

A fenntarthatósági intézkedések a károsanyag kibocsátás minimalizálására, annak megelőzésére, elkerülésére, a túllépés szankcionálására, anyag és energiatakarékosságra és energiahordozó cserére, valamint a megújuló energiaforrások maximális kihasználására irányulnak.

Az Ipari Energiafogyasztók Fóruma a honlap látogatóinak támpontot szeretne adni olyan fenntarthatósági témákban, mint

  • Szén-dioxid kibocsátás, és az EU ETS rendszere;
  • Energiahatékonyság;
  • Energiahordozó csere – különös tekintettel a Zöld Hidrogén programra.

Fenntarthatóság az EU-ban

Az Európai energiapolitikai célrendszer változását szemlélteti a következő ábra-együttes. Látható, hogy az ezredforduló piacszabályozásának nyertesei a versenyképességüket a piacnyitás közvetlen hatásai miatt növelni tudó ipari nagyfogyasztók voltak, amelyek az EU nyugodt növekedési szakaszában, a hárompólusú világgazdaságban (USA-JAPÁN- EU) a felesleges energiatermelő kapacitások megszűntetése folytán bekövetkezett energiaár-csökkenés hatásait közvetlenül élvezhették.

A korábbi évek megnövekedett versenyképessége miatt a 2008-ban bekövetkezett másodlagos pénzügyi válság következményeként kialakuló világgazdasági visszaesés közepette is termelni tudtak, szilárd alapot biztosítva az egyes országok gazdaságainak kilábaláshoz.

A 2008-as válságból való kilábalás új geopolitikai felálláshoz vezetett: Kína közvetlen világgazdasági tényezővé vált, míg Oroszország is növekvő világpolitikai szerepet követelt magának. Az EU-ban a növekedés igénye együtt járt a gazdaság zöldítésének igényével, az alapanyaggyártó ipar ehhez is megfelelő hátteret biztosított innovatív anyag- és technológiafejlesztéssel, alapot teremtve a megújuló energiatermelés intenzív növekedéséhez.

A korábban, jól megfogalmazott, egyenlő arányokkal bíró ellátásbiztonság-versenyképesség-fenntarthatóság hármas feltételrendszer fő célja folyamatosan megváltozott: 2020. végére teljesen eltolódott a fenntarthatóság irányába. Az EU számos szakpolitikáját – közte az energiapolitikát – a fenntarthatóságnak rendelte alá.

  1. ábra Energiapolitikai célrendszer változása

Az elmúlt évtizedben a globális felmelegedés a klímaszkeptikusok számára is tagadhatatlanná vált, az energiapolitikában a gazdaság stabil alapját képező nagyvállalatok (anyag-, energia- és környezet-intenzív gyártószektorokról van szó, amelyek felelősek a bolygó szén-dioxid kibocsátásának jelentős hányadáért) más megítélés alá estek. A szabályozás egyre inkább a környezetkárosítás megszűntetésére/elkerülésére irányul, így a technológiák kénytelenek környezetsemleges, vagy inkább környezetbarát módon üzemelni.

A hagyományos alapanyaggyártó technológiák nélkülözhetetlenek a megújuló energiatermelés szempontjából is, gondoljunk a szélturbinák alapjaként szolgáló beton, vagy a torony acélszerkezetére, vagy a napelemek üveg és vasszerkezetére.

Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni versenyképesség növekedéséből származó gazdasági növekedés helyébe valamiféle „össztársadalmi hasznosságon” alapuló növekedési pálya lép, amelyet egyrészt központilag ki kell jelölni, valamint finanszírozni szükséges. Azt kell eldönteni a kormányzatnak, hogy mekkora összeg, milyen ütemezésű és milyen módszertan szerinti újraelosztása szükséges a gazdaság kizöldítéséhez. Nem lehet cél az alapanyaggyártó szektor bezárása, hiszen azt  a 2008-as válság és a  COVID-19-es2020. márciusi összeomlás is megmutatta, hogy visszafordíthatatlan hátrányokat okoz egy-egy régiónak a leállás, vagyis ahol a foglalkoztatás megmarad, a válság nem annyira súlyos. Ezért veszélyes az úgynevezett szénszivárgás, vagyis azon iparágak elvándorlása, amelyet a klímavédelmi szabályozás többszörösen hátrányosan érint. Ekkor a klímaintenzív termelést kevésbé szigorúan szankcionált környezetbe helyezik át – ugyanúgy károsítva a környezetet, csak máshol.

Miért szükséges erről beszélni? Az EU dekarbonizációs célja nem lehet az energiaintenzív fogyasztók „elűzése”, illetve ellehetetlenítése. Sokkal inkább cél az innováció, és az alapanyaggyártás innovatív (új) technológiáinak kifejlesztése, és azok feltételeinek megteremtése. A Európai Energiafogyasztók Szövetsége (IFIEC) az alábbi ábra szerint képzeli el az átmenetet:

2. ábra Úton a karbonsemleges  gazdaság felé

A karbonsemlegesség eléréséhez a nagy fosszilis energiahordozó (szén, vagy szén-hidrogén) alapú ágazatok (pl. acélgyártás) új technológiáinak kifejlesztése, meghonosítása szükséges, valamint az átmeneti időszak olyan szabályozása, amely az átmenet folytonosságát biztosítja.

Fenntarthatóság szempontjából néhány főbb, az EU energia és környezetpolitikája által alkalmazott főbb szabályozás:

  • EU üvegházhatású gáz kereskedelmi rendszer az ETS, amely az üveházhatásért nagyban felelős CO2 kibocsátás visszaszorítását célozza,
  • Alternatív energiahordozók/üzemanyagok a közlekedésben, technológiában, zöld hidrogén program, mely segítségével kutatók a közlekedés alapanyag-termeléshez használt szén helyettesítésén dolgoznak,
  • Energiahatékonyság, mely rövid és középtávon lehetővé teszi a fosszilis bázisú, leginkább szennyező technológiák termelésének csökkentését.

A dekarbonizáció:  eszköze az EU ETS

Az ÜHG kibocsátás csökkentés ösztönzésének számos módszere ismert, ezek közül néhány:

  1. termelő technológiánként megállapított kibocsátás maximumok/normák, azok felett szigorú büntetésekkel;
  2. kibocsátás értékhez megállapított adókkal;
  3. kibocsátási jogokhoz rendelt értékekkel, azok elsődleges és másodlagos piacaival.

Az első két módszer közvetlenül beavatkozik a rendszerbe, adó jellegű tételekkel szabályoz. A harmadik módszer indirekt beavatkozás, mely segítségével beárazódik az alternatív technológia, vagyis a piac mondja meg, hogy a pótlólagos kibocsátás helyett mikor érdemes a kisebb kibocsátású technológiáról beruházási döntést hozni.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere 2005 óta működik. Jelenleg a III. kereskedési szakasz szabályai alapján, 2021-ben indul az új kereskedési szakasz, a IV. az eddigi legszigorúbb szabályok alapján.

A piaci árazásnak hátránya is van: egyrészt az EU CO2 kibocsátási piaca mesterségesen létrehozott piac, mesterségesen létrehozott „árucikkel” (kibocsátási joggal). A szabályozási hiányosságok/tehetetlenségek miatt ez az árjelző funkcióját nehezen látja el. A kereslet/kínálati többlet nagy ármozgásokat generál. Ilyen volt például az ETS III. indulásakor az ETS II-ből megmaradt kibocsátási egységek piacra dobása, a nem várt Brexit eredmény utáni összeomlás (amikor a piac azt gondolta, hogy a brit egységek a piacon túlkínálatként megjelennek). Ilyen hátrány lehet az is, hogy a piac likviditása okán nem csak ETS hatálya alá eső létesítmények (kibocsátó iparvállalatok) lehetnek tagjai, hanem bármilyen típusú befektetők, akik ha látják, hogy az eszköz jól teljesít, beszállnak (még jobban teljesítővé teszik azt), vagy alulteljesítés esetén távol maradnak a piactól (felszámolják az ott épített pozíciójukat).

A következő ábra tartalmazza a szén-dioxid kibocsátási jog ármozgásait 2015-ös évtől kezdődően. Látható, hogy 2017. augusztus haváig az eszköz meglehetősen alulteljesítő volt, és alacsony árszinten mozgott (5 EUR/t CO2), aztán közel 1 éves intenzív áremelkedés után érte el a 20 EUR/t árszintet, mely alá két éve csak rendkívüli időszakokban esett be. Jellemző a piacra a viszonylag nagy volatilitás – míg a kezdeti időszakban jellemzően 1 EUR volt a volatilitás (az érték közel 20%-a), addig a mostani árszint 20 és 30 EUR között mozog, mely a sávközéphez viszonyítva 40%.

A 2020-as év vége soha nem látott magasságokba emelte a kvótaárat, így nem kizárt, hogy a kibocsátási jog a 35-40 EUR/t értéken cserél majd gazdát.

3. ábra CO2 kvóta árak 2015. decembertől

A 4. ábra mutatja a kvótaár és kapcsolódó energiahordozók árszintjeit az elmúlt 3 hónapban

4. ábra Elmúlt időszak ármozgásai

A 4. ábra alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni:

  1. a kvóta kiheverte a COVID-19 okozta szervezett piaci sokkot, a márciusi 14.20-14.30 EUR/t közötti éves legalacsonyabb, márciusi árfolyamról a történelmi 32 EUR/t körüli szinteken is megfordult;
  2. a július hónap végi konszolidáció a nyárra jellemző kisebb kereslet, az energiamix árcsökkenése, a koronavírus miatti aggodalmak ismételt növekedése, valamint a világgazdasági visszaesés adatai miatt következhetett be;
  3. augusztus hónapban a kvótaár a szokott módon, áremelkedéssel reagált az aukciós mennyiség csökkenésére, valamint az energiamix árának emelkedésére.
  4. A kvóta ára a 25-30 EUR/t közötti „biztonsági sávot” eddig csak rövid időre hagyta el ebben az időszakban, a 2020. december hónap lehet, amikor tartósan 30 EUR/t felett lehet a kibocsátási jog ára.

Úgy tűnik a szabályozási változások, a szigorodó kibocsátási normák és a késlekedő ETS IV-es ingyenes kvóta kiosztás, valamint aukciós késlekedés miatt a szén-dioxid kvóta tovább fog drágulni. Erre „ráerősíthet” az energiahordozók áremelkedése.