Lassan elfogynak a jelzők az energiapiaci áremelkedés mértékének és jellegének a bemutatására. A legutóbbi 2021. augusztus 4-i földgázpiaci pillanatkép óta eltelt időszakban a földgáz ára átlagosan 41 %-kal, az éves előretartású villamos energia ára közel 30%-kal, a CO2 kvóta ára 10%-kal emelkedett.
Szokásos módon az emelkedés jellemezhető a fundamentumok állapotával, melyek
- pl. Északi Áramlat II földgázvezeték elkészülte, a szállítás megindulása körüli bizonytalanságok;
- az európai szélenergia termelés alacsony szintje, mely a földgáztüzelésű erőművek kihasználás növelésével kompenzálódik;
- a fotovoltaikus energiatermelés miatt megnövekedő kiegyenlítő szabályozás mértéke, melyet szintén földgáztüzelésű erőművekkel tudnak kompenzálni;
- a távol keleti gazdaságok LNG elszívó hatása továbbra is jelentős.
Az áremelkedés önmagában nem káros folyamat, amennyiben hatékonysági intézkedéseket ösztönöz. A rövid távú, ilyen mértékű áremelkedésre az egyedüli válaszlehetőség, hogy az energiafogyasztók (akik egyben termelő, és szolgáltató vállalatok) az általuk előállított termékek, szolgáltatások árát megnövelik.
A fenti tényszerű megállapítások mellett csak egy szubjektív megjegyzés: piaci folyamatok jelentős része pszichológiai tényezőkön alapszik. Jelenleg úgy tűnik, hogy a kereslet-kínálat viszonyok megváltozását okozó bármely irányban változó fundamentum az árak emelkedését okozza. A energiahordozók árának emelkedésében a legaggasztóbb, hogy csak „megjósolni” lehet az árcsúcsot, illetve az okot, amely megakaszthatja a folyamatot, és csökkenő pályára állíthatja majd az energiahordozók árát.